Angermayer (Aporfi) malom

... A malomépületet 1891-ben felújítják és 1901.július 21-én eladják Angermayer Jánosnak 4000 arany forintért.

A három járatú, két hengeres (búza és rozs), két fekvőköves, darálóval és fűrésszel is működő malom napi teljesítménye 15q. A vízikerék átmérője 6 m. 1921-től dinamóval, saját és a szomszédos plébánia használatára áramot is termel. 1924-ben a facsapágyakat fémcsapágyakra cserélik. 1942-ig a gabonát csuvázással háztól-házig járva szedik össze. 1943 júniusában leég. A tűz után háromszintesre építik át. Az alsó szinten a transzmisszió, a belső főmeghajtókerék (átmérője 230 cm), középen a koptató-berendezés, a harmadik szinten pedig a garatok kapnak helyet.

1945-ben vízhiány miatt - amely az Erőmű nagy vízigénye miatt 1942-től sújtotta a malmot - áttérnek a villanyhajtásra.

1951-ben államosítják, s még ebben az évben leáll. Felszerelésének egy részét a devecseri nagymalomba szállítják át.

(Tilhof Endre: Tósokberénd és temploma - részlet)



Szintén a zirci apátság az első ismert tulajdonosa. 1901-ben vette meg Angermayer János Ausztriából ideszármazott molnár 4000 arany forintért. Hét fia közül Károly maradt benn. A malmot szalma helyett palával fedik be.

1943-ban Péter Pálkor leégett. Ekkor háromszintesre építették.

1951-ben államosítják, leáll 1951-ben. Felszerelését részben a devecseri nagymalomba szállítják.

Gyűjtési területe Magyarpolány, Bakonygyepes, Ajkarendek, Csékut, Padragkut és Tósokberénd községek.

Teljesítménye kb. 15 q volt,

két henger: 1 búzás, 1 rozsos + 1 daráló,

2 segédet alkalmaztak.

A malom mestergerendáján a következő olvasható: Németh Károly 1881.

(Sebő József: Az ajkai malmokról)

Vissza az előző oldalra